Minden ami CoD
,,A zenében az ember néha minden keresgélés nélkül is megtalálja a választ a kérdéseire."
Children of Distance
Még utoljára
Anya! Mondd el miért nem hívtál?
Anya! Rossz hogy kitagadtál,
tudod felnőttem már,
és a szívem még fáj
Nem kellesz! Már így jó,Anya!
Nem hallottál rólam, soha nem hallottam rólad én.
Egy idegennél kellett éljek, voltaképpen szolgagép.
Gyerekként, szerinted mit értettem az egészből?
A nem kevés verésből, kiabálva kelésből?
A mai napig erre emlékeztetnek a sebeim,
A mai napig mutatják a fájdalmat a szemeim.
A mai napig olyan, mintha kellék lennék,
mert én csak közbe jöttem, mint egy selejt mellék termék.
Milyen szabadságot adtál, minek ennyi elpocsékolt év?
Mi lenne ha 20 év után álarcodat levennéd?
Érzem erős vagyok rég, a hangom lehet remeg még.
Elfeledtél, nem szerettél milyen ember lehettél?
Itt a telefon a kezemnél már válaszokat szeretnék!
Anya! Mondd el miért nem hívtál?
Anya! Rossz hogy kitagadtál,
tudod felnőttem már,
és a szívem még fáj
Nem kellesz! Már így jó,Anya!
Miért lettem áldozat, mért lettem játékszer?
Miért nem felelsz? Csak válaszokat várnék el.
De erre száz év kell, jobb is ha leteszem.
A vonal végén a sírásod ne hidd ,hogy beveszem.
Lett volna rá idő ,hogy felemeld a telefont,
„Hiányoztál te is nekem” ezt kell hogy belemondd.
Álmok voltak ezek csupán, sok kérdés sok válasz.
Azt hittem nem lehetetlen, de tudom ,hogy most már az.
Ez lett az életem elfogadtam a tényeket,
Nem félek a sorstól majd rád nyomja a bélyeget,
megérdemled a kérdéseim azért amit velem tettél,
eldobtál gyáván aztán el felejtettél.
Anya! Mondd el miért nem hívtál?
Anya! Rossz hogy kitagadtál,
tudod felnőttem már,
és a szívem még fáj
Nem kellesz! Már így jó,Anya!
Emlékszem régen, csak te meg én, az ágyam és egy álom.
Az idő szalag,tudom felesleges várnom.
Egyszer eljön még a nap, mikor kérdőre vonlak,
de az élet indái most még szorosabban fognak.
Tudom panaszkodni fáj, de kár is minden szóért.
Akkor eldobtál magadtól még is megannyi jóért,
Kívánom, hogy örök emlék maradjak a számodra
és emlékezz rám akkor is ha kísértelek álmodban.
Remélem egyszer te is rá jössz majd,
hogy a szíved mit sem ért ha máshoz hajt.
Talán már nem is szeretném, hogy velem légy,vagy én veled
az életed már másé beletörődtem hát ég veled.
Anya! Mondd el miért nem hívtál?
Anya! Rossz hogy kitagadtál,
tudod felnőttem már,
és a szívem még fáj
Nem kellesz! Már így jó…
Anya! Rólad álmodoztam,
Anya! Százszor belehaltam,
tudod nagyon is fájt,
hogy soha nem ölelsz át
nem kellesz már így jó, Anya!
Anya! Rossz hogy kitagadtál,
tudod felnőttem már,
és a szívem még fáj
Nem kellesz! Már így jó,Anya!
Nem hallottál rólam, soha nem hallottam rólad én.
Egy idegennél kellett éljek, voltaképpen szolgagép.
Gyerekként, szerinted mit értettem az egészből?
A nem kevés verésből, kiabálva kelésből?
A mai napig erre emlékeztetnek a sebeim,
A mai napig mutatják a fájdalmat a szemeim.
A mai napig olyan, mintha kellék lennék,
mert én csak közbe jöttem, mint egy selejt mellék termék.
Milyen szabadságot adtál, minek ennyi elpocsékolt év?
Mi lenne ha 20 év után álarcodat levennéd?
Érzem erős vagyok rég, a hangom lehet remeg még.
Elfeledtél, nem szerettél milyen ember lehettél?
Itt a telefon a kezemnél már válaszokat szeretnék!
Anya! Mondd el miért nem hívtál?
Anya! Rossz hogy kitagadtál,
tudod felnőttem már,
és a szívem még fáj
Nem kellesz! Már így jó,Anya!
Miért lettem áldozat, mért lettem játékszer?
Miért nem felelsz? Csak válaszokat várnék el.
De erre száz év kell, jobb is ha leteszem.
A vonal végén a sírásod ne hidd ,hogy beveszem.
Lett volna rá idő ,hogy felemeld a telefont,
„Hiányoztál te is nekem” ezt kell hogy belemondd.
Álmok voltak ezek csupán, sok kérdés sok válasz.
Azt hittem nem lehetetlen, de tudom ,hogy most már az.
Ez lett az életem elfogadtam a tényeket,
Nem félek a sorstól majd rád nyomja a bélyeget,
megérdemled a kérdéseim azért amit velem tettél,
eldobtál gyáván aztán el felejtettél.
Anya! Mondd el miért nem hívtál?
Anya! Rossz hogy kitagadtál,
tudod felnőttem már,
és a szívem még fáj
Nem kellesz! Már így jó,Anya!
Emlékszem régen, csak te meg én, az ágyam és egy álom.
Az idő szalag,tudom felesleges várnom.
Egyszer eljön még a nap, mikor kérdőre vonlak,
de az élet indái most még szorosabban fognak.
Tudom panaszkodni fáj, de kár is minden szóért.
Akkor eldobtál magadtól még is megannyi jóért,
Kívánom, hogy örök emlék maradjak a számodra
és emlékezz rám akkor is ha kísértelek álmodban.
Remélem egyszer te is rá jössz majd,
hogy a szíved mit sem ért ha máshoz hajt.
Talán már nem is szeretném, hogy velem légy,vagy én veled
az életed már másé beletörődtem hát ég veled.
Anya! Mondd el miért nem hívtál?
Anya! Rossz hogy kitagadtál,
tudod felnőttem már,
és a szívem még fáj
Nem kellesz! Már így jó…
Anya! Rólad álmodoztam,
Anya! Százszor belehaltam,
tudod nagyon is fájt,
hogy soha nem ölelsz át
nem kellesz már így jó, Anya!
Szavazás